Karoliar Leavitt és a jégre tett ajánlat

Van az a pillanat, amikor az ember nem tudja eldönteni, sajtótájékoztatót hallgat-e, vagy egy régi maffiafilm felújított változatát. A díszlet steril, a mondatok szabályosak, a hangsúly viszont ismerős: nem fenyegetés, csak tájékoztatás. Pont, mint amikor valaki megáll a pultnál, körbenéz, és megjegyzi, hogy szép ez a hely.

Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtótitkára - ismertebb nevén: Karoliar Leavitt - mosolyogva beszélt Grönland jövőjéről. Nem arról, mit akar a sziget, hanem arról, mi az érdeke. Az „érdek” ilyenkor nem belső hang, hanem kívülről jövő sugallat.

A mondatok egymás után érkeztek, mint gondosan csomagolt figyelmeztetések. Kína, Oroszország - kellékek a háttérben, hogy ne kelljen kimondani, miért lett hirtelen ilyen értékes a jég alatti föld és az, ami benne van.

A háttérben ott volt Don Trampione is. Nem a teremben, nem a mikrofonoknál. Elfoglalt ember: elszámolnivalója akadt egy Powell nevű bankárral, aki nem értette meg elsőre, hogyan működik a függetlenség egy jól szervezett családban.

A sajtótájékoztató végére mindenki pontosan vette az üzenetet:

„Szép hely ez a Grönland.
Kár lenne, ha történne vele valami.”