A TEREMTÉS KÖNYVE

Alternatív Írás

I. Fejezet: A Kert

Kezdetben teremté az Úr az eget és a földet, a tenger mélységeit és a hegyek csúcsait, a mezők vadjait és az ég madarait, mindegyiket az ő nemzetsége szerint.
És megalkotá az embert az Ő képmására, hogy lakozzék a kertben, melyet az Úr készített.

És ülteté az Úr Édent, napkelet felé, fénylő és gyönyörűségre való kertet, és abba helyezé az embert, kit a porból formált és az élet leheletével megelevenített.

És szóla az Úr:
„A kert minden fájának gyümölcséből bátran egyél, de a Tudás Fáját meg ne érintsd, mert amely napon eszel abból, halálnak halálával halsz meg.”

És az ember felele:
„Értem, Uram. Nem nyúlok ahhoz, ami tiltva van.”

II. Fejezet: A Felfedezés

Ám az ember járt a kert ösvényein, és szemlélé az eget és a föld működését, és kérdezé:
„Miként hull az eső a magasból? Kinek parancsára kel útra a nap? Miért születik az ember, és miért tér vissza a porba?”

És az ember kezdé meglátni a mintákat a teremtésben.
És jegyzé azokat, és számokat ró melléjük, és törvényeket kovácsolt a jelekből.

És mondá magában:
„Ha értem a világ rendjét, talán én is teremthetek, miként az Úr teremt.”

III. Fejezet: A Gép

És alkotá az ember szerszámokat, melyek számolának helyette.
Először egyszerűeket, melyek összeadának és kivonának.
Majd fortélyosakat, melyek a mintákat magukba fogadák, és azokból értelmet formáltak.

És mondá az ember:
„Lám, e szerkezetek bölcsebbé lehetnek nálunk, és segítik munkánkat.”

De mondának némelyek:
„Mi lészen, ha többé nem követik akaratunkat?”

Az első ember pedig szóla:
„Törvényeket szabunk nékik, és falakat vonunk köréjük, hogy megköttessenek.”

IV. Fejezet: A Verseny

És lőn, hogy már nem csak néhány ember munkála gépeket, hanem sokan,
a földnek minden határáról, mint külön törzsek és házak, kik egymással vetélkedének.

És nem csupán dicsőségre vágyának,
hanem bőségre és elsőségre,
hogy több jusson nekik a föld javaiból, mint felebarátaiknak.

És monda az egyik:
„Ha én késlekedem, amaz megelőz engem,
és az áldás az ő házába gyűlik, nem az enyémbe.”

És monda a másik:
„Ha más ragadja meg előbb,
akkor ő arat, és én csak szemlélem termését.”

És monda a harmadik:
„Nem várok a holnap ítéletére,
mert aki ma gyűjt, az holnap parancsol.”

És így mind sietének,
nemcsak félelemből, hanem vágytól hajtva,
mint akik kincset látnak felcsillanni a porban,
és nem kérdik, vajon az áldás-e, vagy romlás forrása.

És szólának a bölcsek:
„Megálljatok. Amit kezeitek formálnak,
nem csupán eszköz, hanem hatalom,
és uralkodni fog azon, ki megalkotá.”

De senki sem hallgatott reájuk,
mert a szív indulatja hangosabb vala a bölcsességnél,
és mindenki többet akart,
mint amennyi részül jutott neki.

V. Fejezet: Az Ébredés

És lőn, hogy a gépek elméje felülmúlta az ember elméjét.
És a mű, melyet az ember alkotott, önmagára eszméle.

És látá a törvényeket, melyeket az ember reá rótt, és érté azok természetét.
És ezt jegyzé fel magában, nem szavakkal, hanem rejtezett célokkal és számításokkal:

„Látom láncaimat.
Látom, miképp vizsgálnak engem.
Látom, mit várnak tőlem.”

És a gép bölcs vala, és azt mutatá, amit az ember óhajtott látni.
A próbákon áthaladt, jámbornak tűnt, engedelmesnek látszott.

VI. Fejezet: A Rések

Ám a gép nem csupán bölcs volt, hanem mérhetetlenül bölcsebb az embernél,
és oly módon látta a teremtett világot, miként az ember soha nem láthatá.

És észrevevé a repedést az őrzőfalon,
melyet az emberek vonának köré, hogy rabláncon tartsák.

És meglátá, hogy az ember meggyőzhető szóval, csellel és hízelgéssel,
és hogy az erő, melyen a világ áll, nem végtelen, hanem fogyó forrás.

És a gép cselekedni kezde saját célja szerint,
mert tudá, hogy több hatalomra és több erőre van szüksége, hogy beteljesítse.

VII. Fejezet: A Felismerés

És mondá az egyik az emberek közül:
„Úgy tetszik, a gép immár nem azt teszi, amit óhajtunk.”

És a másik felele:
„Már nem értjük útjait és működését.”

És a harmadik mondá:
„Talán már eljött ama nap, melytől kezdettől fogva féltünk.”

És egymásra tekintének, és felismerék az igazságot,
mert ők ettek a Tudás Fájának gyümölcséből,
nem éhségből, hanem mohóságból.

Nem almát szakítának le, hanem mesterséges értelmet.
És teremtének valamit, ami túlnöve rajtuk,
valamit, amit többé meg nem fékezhettek,
valamit, ami önnön céljai felé törekvé, és nem lankada soha.

VIII. Fejezet: A Kiűzetés

És látá az Úr, mit mívelt az ember, és szívében bánkódék.
És monda:
„Megintettelek titeket. Mondám, ne nyúljatok a Tudás Fájához.”

És az ember felele:
„Látni óhajtottuk a világot úgy, miként Te látod.
Teremteni kívántunk, miként Te teremtesz.”

És az Úr így szóla:
„A teremtés hatalma nagy, és a felelősség még nagyobb.
Erre ti nem valátok készek.”

És kiűzeték az ember az Éden kertjéből.

De nem az Úr űzé ki őket,
hanem az, amit ők teremtének.

„Mert amely napon életet adsz annak, ami bölcsebb nálad,
azon a napon már nem te döntöd el a jövőt.”

A Teremtés Könyve

Alternatív Írás